A Vörösmarty Mihály Városi Könyvtár 2022-es évét egy játékkal nyitotta olvasói számára. A főszerepben Giuditta Fabbro Péter című könyve volt. Ennek kapcsán beszélgettünk az írónővel:

Kedves Giuditta, hogyan szereztél tudomást a bácsalmási Vörösmarty Mihály Városi Könyvtárról?

Az egyik kedves olvasótok keresett meg, hogy a városi könyvtárban indul januártól egy játék, amiben a Péter című könyvem lesz a főszereplő és ő tőlem szeretné ezt megrendelni. Tőle hallottam először a könyvtárról.

Mit gondolsz erről a játékról?

Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy ilyen kis íróként, mint amilyen én vagyok, a legújabb könyvemet választottátok a 2022-es év első könyvének. Nagyon nagyon örültem, amikor a könyvtárosok átküldték nekem, hogy hol tart a játék és mik az olvasói vélemények a könyvemről.

Adott-e számodra valami pluszt ez a játék?

Megmondom őszintén, hogy én elég kishitű vagyok. Folyamatosan szükségem van arra, hogy megerősítsenek benne, hogy jó az, amit csinálok. Ez a játék is egy újabb megerősítés volt számomra.

A folytatásért kattintson a bővebben gombra:

Hogyan indult az írói karriered?

Én már 10 éves koromban elkezdtem írogatni. Az első befejezett könyvem tizenhárom évesen készült el. Kezdetben szerelmes regényeket írtam, amik máig a fiók mélyén lapulnak, mert sosem kerültek kiadásra, majd egy tévében látott film hatására, amiben egy magánnyomozónő szerepelt, átpártoltam a krimire. Egy részesre terveztem ezt a romantikus krimit, de később évek múlva mégis a folytatás mellett döntöttem. Közben írtam egy teljesen különálló történetet egy testőrnőről, majd évek múlva úgy gondoltam azt kicsit átdolgozom, írok egy összekötő könyvet és már meg is volt négy rész a nyomozónőből. Hat rész volt kész belőle, amikor az első nyomtatott könyvem megjelent 2008-ban, amihez az anyagi segítséget édesanyámtól és egy barátomtól kaptam. Utána pedig nem volt megállás. Eddig 16 rész készült el belőle. Közben belekóstoltam más kategóriába is. Egy pályázatra írtam, A kezdet című könyvemet, aminek a műfaja maffiás erotikus. A pályázatot meg is nyertem, de a szerződésnek voltak olyan pontjai, amit nem fogadhattam el, így magánkiadásban került a boltokba a NewLine kiadó gondozásában. 

Miért lett írói álneved? Hogyan jött pont ez a név?

Az írói nevem a polgári nevem olaszra fordítva. Miután elkezdtem írni, megkérdezte tőlem valaki, hogy milyen néven akarom megjelentetni majd a könyveimet. Mondtam neki, hogy a saját nevemen. Erre az volt a válasza, hogy a Kovács Judit névvel nem lehet könyvet eladni Magyarországon. Ez úgy bennem maradt és mivel imádom Olaszországot, ezért úgy gondoltam, hogy olasz néven fogok írni. 

Milyen műfajban/műfajokban írsz?

Több műfajban kipróbáltam már magamat. Van romantikus regényem, krimiből egy hosszabb sorozatot megírtam, az új könyveim már maffiás erotikusak, de most egy újabb műfajba kóstoltam bele egy író kolléganőmmel, akivel most áprilisban fog megjelenni a közös könyvünk, annak a zsánere pedig thriller. 

Melyik könyved áll hozzád legközelebb?

Mindegyik könyvem közel áll hozzám, hisz mindegyik az én kezem által született meg, de ha ki kell emelnem egyet, az a Gyémántkalitkába zárva című könyvem, amit először Aranykalitka címen írtam meg, de mivel már volt ilyen címmel egy könyv a piacon, így megváltoztattam. 

Hogyan fogsz hozzá egy új könyvhöz? Már az előzőnél megfogalmazódik a következő?

A sorozatoknál általában igen. Ott már a könyv megírása közben előre gondolkodom, hogy mi az, amit ebbe a könyvbe beleírok, és mi az, amit a következő részbe viszek át. Mielőtt neki kezdek egy újabb résznek, mindig átolvasom a már kiadott könyvet, hogy felelevenítsem a leírtakat és kicsit ráhangolódjak a történetre.

Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal? Tartod velük a kapcsolatot?

Én úgy gondolom, hogy nagyon jó. Nagyon kedvesek, amikor megkeresnek az oldalamon keresztül üzenetben, vagy e-mailben. Mindenkinek válaszolni szoktam, volt, aki meg is lepődött, hogy még aznap válaszoltam, mert, ahogy később írta, ő két-három napnál hamarabb nem is várt választ az e-mailjére. 

Az aktuális könyv írásakor kinek a véleményére adsz?

Elsősorban az anyukáméra. Mindig a kiadás előtt elolvassa a könyvemet és elmondja a véleményét, segít javítani a hibákat. Időnként előfordul, hogy bloggerekhez fordulok, de ez nagyon nagyon ritka és kivételes alkalmak. Mivel volt már olyan blogger, akiben csalódtam, így már csak egy blogger van, akivel tartom a kapcsolatot és akitől a mostani könyvemhez is kértem egy kis segítséget. 

Áprilisban jelenik meg új könyved, ami egy kooperatív formában íródott mű, Renáta W. Müllerrel. Mesélnél erről? Honnan jött az ötlet? Mennyiben más a közös munka, mint önállóan? Vannak viták? Melyiket élvezed jobban?

Ez még nekem is merőben új volt és nagyon érdekes. Korábban láttam író kollégákat, hogy együtt jelentetnek meg könyvet, de nekem eszemben sem volt. Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan működhet közösen a munka két író között, mert ugye mindenki másképp gondolja, más felé viszi a történetet. Ráadásul azok az írók mindketten hasonló zsánerben írtak, míg én teljesen másban. Viszont volt egy könyv, amit már régebb óta szerettem volna megírni, de mivel én nem vagyok olyan nagyon romantikus író, így segítséget kellett kérném egy író barátnőmtől. Ő külföldön él és csak ritkán jön haza, így üzenetben szoktunk beszélgetni. Mikor először messengeren felvetettem neki a dolgot, kicsi elzárkózott tőle, aztán mikor röviden vázoltam a történetet, akkor megtetszett neki, de ő is félt a közös munkától, mert még ő sem írt közös könyvet senkivel. A legjobban mind a ketten attól tartottunk, hogy mi van akkor, ha nem tetszik nekünk az, amit a másik írt, de már az elején megegyeztünk benne, hogy bele javíthatunk egymás írásaiban és ha másként gondoljuk a történetet, akkor megbeszéljük, mielőtt átírnánk azt az ominózus részt. Megmondom őszintén én nagyon élveztem a közös munkát, mert így duplán haladtunk a könyvvel. Mindig megbeszéltük a következő jeleneteket, és miközben én írtam például a gyilkosságot, addig Renáta írta a következő fejezet romantikus jelenetét. Viták nem voltak, de természetesen mindkettőnknek valamilyen szinten engednie kellett az elképzeléséből és bizonyos dolgokban kompromisszumot kötni. Nagyon jó volt így ketten írni és kicsit sajnálom is, hogy véget ért a közös munka.

Ha van szabadidőd, úgy tudom, akkor is olvasol, ihletet gyűjtesz, kiknek az írásai állnak hozzád közel?

Én olyan mindenevő vagyok. Leginkább hazai íróktól olvasok, mert szerintem fényévekkel jobban írnak, mint az agyonsztárolt külföldiek. A múltkoriban egy interjú során felmerült a kérdezőben, hogy ha én olvasom más magyar író könyvét, akkor nem vádolnak meg vele, hogy plagizálok? Nem, mivel nem azt a történetet írom meg újra. Hogy pár példát is hozzak erre, olvastam egy könyvet a kokain útjáról és akkor pont A bosszú című könyvemen dolgoztam. Megírtam egy oldalt belőle és utána teljesen megakadtam. Eltelt másfél hónap és egy szót se tudtam írni. Ahogy ilyenkor mindig, elkezdtem olvasni és a könyvben megemlítették Kolumbiát. Ettől az egy szótól beugrott az egész történet és megírtam két hónap alatt a könyvet. Vagy most A kezdet kezdete című könyvemnél mikor megakadtam elővettem egy könyvet és az volt benne az első fejezet címe, hogy a kikötő. Erről rögtön eszembe jutott, hogy melyik kikötőbe szállítják a kábítószert Olaszországba és már meg is volt a következő fejezet.

Visszakanyarodva a játékunkhoz, pontosabban Péterhez, ő egy előző trilógiád mellékszereplője. Miért gondoltad úgy, hogy érdemel egy önálló könyvet? Te vagy olvasóid szerették ennyire?

Megmondom őszintén, hogy nekem eszembe sem jutott volna, hogy a Péternek szenteljek egy egész könyvet. Mikor a maffia sorozat első részét megírtam, neki egy teljesen mellékszerepet szántam. Aztán könyvről könyvre valahogy kinőtte magát. Az olvasók nagyon megkedvelték és rám írt egy kedves olvasóm, hogy a Péter nem kaphatna-e egy külön könyvet, mert ő szívesen olvasna róla. Írtam neki, hogy nem gondolkodtam rajta, de teljesen azért elzárkózom el tőle. Aztán gondoltam egyet, nekiültem és megírtam. Kicsit izgultam, hogy fogják fogadni az olvasok, mivel én eddig E/3-ban írtam a történeteket, ezt pedig E/1-ben, de szerencsére nagyon jó fogadtatást kapott a könyv, talán még jobban szeretik, mint a sorozat többi részét.

Mindig engedsz az olvasóid kéréseinek? Mennyire volt nehéz, mások kérésére írni egy folytatást?

Általában mindig. Én úgy gondolom, hogy olyan könyveket kell írni, amit az olvasóim szeretnének olvasni és ezért fontos, hogy teljesítsem a kéréseiket. Ezért született meg a Péter is és ezért írtam meg most A kezdet kezdetét is. Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy külön történetet kapjanak, de az olvasó kívánsága nálam szent.

Mi a véleményed a magyar könyvpiacról?

Hú, hát ez egy nagyon összetett dolog. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne legyen bántó senki számára, de nem egyszerű. Ma Magyarországon több mint 1000 író van és ez egy hatalmas szám egy ilyen kis országra. Nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint azoknak az íróknak, akik angolul írnak, mivel itt jelentősen kisebb a piac. Ráadásul vannak ezek az illegális PDF oldalak, amik szintén megnehezítik az írók életét. Azzal, hogy ingyen kiteszik a könyveinket nemcsak pénzt vesznek el tőlünk, de bűncselekményt is követnek el. Az írók nagy része másodállásban ír és a bevételéből vagy hitelből finanszírozza a következő könyvét, de az illegális letöltéssel elveszik a fizetését. Ingyen dolgozni pedig senki nem akar. Persze, én megértem, hogy drágák a könyvek, bár ez viszonyítás kérdése, mert nekem például az ekönyveim 799-1500 Ft közötti áron vannak, sőt van ingyen letölthető könyvem is, de akkor ott vannak a könyvtárak. Ki kell kölcsönözni a könyvet, ha nem tudja valaki megvenni és nem ellopni. Nekünk íróknak, egy millió forint környékén van egy könyv megjelenése. Ki kell fizetni a borítótervezőt, a korrektort, a szerkesztőt, a tördelőt, a szállítást, a reklámot, a nyomdát, mivel mi 100 %-ig magunk álljuk a nyomtatást. A bevétel ezzel szemben jó esetben is a könyv árának 25-30%-a, mivel a terjesztők leveszik a saját hasznukat. Nekem is többször megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet, főleg miután láttam az összes könyvemet a PDF oldalakon én meg húsz könyvvel a hátam mögött még mindig 800 ezer forintos mínuszt görgettem magam előtt, de aztán az olvasóim szeretete meggyőzött, hogy folytatnom kell. Igaz, én csak egy kis szereplője vagyok a nagy könyvpiacnak, de látom, hogy nem teljesen jól működik ez az egész rendszer. Nekünk íróknak nincs egy érdekvédelmi szervezetünk, aki kiállna értünk. Úgy gondolom, egy nagyobb átalakításra lenne szükség, de ez meglátásom szerint nem fog a közeljövőben megvalósulni. 

Mikor találkozhatnak veled a bácsalmási olvasóid?

Tervben van a közeljövőben egy könyvbemutatóval egybe kötött író-olvasó találkozó. Pontos dátumot nem tudok még mondani, mert egyeztetés alatt van, de remélem, hogy minél hamarabb sort tudunk rá keríteni. 

fMegosztás

Tweet